Kölcsönös megfeleltetés

Az elvárások nem ismeretlenek azok számára, akik részt vettek a korábbi támogatási programokban is, a JFGK 12 helyett viszont új sorszámon tartják nyilván a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket.

A Tanács 2008/120/EK irányelve állapítja meg az alapszabályokat az általános érvényű 98/58/EK irányelv mellett, melyek közül a 3. és 4. cikket, valamint az I. mellékletet különösen érdemes szemügyre venni.

3. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy minden gazdaság megfelel az alábbi követelményeknek:

1. a) a csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac, illetve hízó – a termékenyített kocasüldők és a kocák kivételével – számára biztosított szabad alapterület legalább:

2. b) csoportosan tartott kocasüldők és/vagy kocák esetében minden egyes termékenyített kocasüldő, illetve koca számára biztosított szabad alapterület legalább 1,64 m2, illetve 2,25 m2. Amennyiben ezeket az állatokat hat egyednél kisebb csoportokban tartják, a szabad alapterületet 10 %-kal növelni kell. Amennyiben ezeket az állatokat 40 vagy több egyedet számláló csoportokban tartják, a szabad alapterület 10 %-kal csökkenthető.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a padozatfelületek az alábbi követelményeknek felelnek meg:

1. a) termékenyített kocasüldők és vemhes kocák esetén: az (1) bekezdés b) pontjában előírt alapterület egy bizonyos részének, kocasüldőknél egyedenként legalább 0,95 m2-nek és kocáknál egyedenként legalább 1,3 m2-nek, tömör, szilárd padozatfelületnek kell lennie, amiből legfeljebb 15 %-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások;
2. b) ahol sertések csoportos tartására betonból készült rácspadozatot használnak:
3. a nyílások szélessége legfeljebb:

— 11 mm lehet malacok esetében,

— 14 mm utónevelt malacok esetében,

— 18 mm hízók esetében,

— 20 mm termékenyített kocasüldők és kocák esetében;

1. a rácsok szélességének legalább:

— 50 mm-nek kell lennie malacok és utónevelt malacok esetében, valamint

— 80 mm-nek kell lennie hízók, termékenyített kocasüldők és kocák esetében.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy tilos az olyan létesítmények építése, vagy átalakítása, ahol a kocákat és kocasüldőket lekötve tartják. 2006. január 1-jétől kocák és kocasüldők lekötött tartása tilos.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a kocákat és a kocasüldőket a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól 1 héttel a fialás várható időpontja előtti napig csoportosan tartják. A csoport tartására kialakított kutrica oldalfalainak 2,8 m-nél hosszabbnak kell lenniük. Ha egy csoportban kevesebb, mint 6 egyedet tartanak, a kutrica oldalfalainak 2,4 m-nél hosszabbnak kell lenniük.

Az első albekezdés rendelkezéseitől eltérve a 10 kocánál kevesebbet tartó gazdaságokban tartott kocák és kocasüldők esetén, ezek az állatok ezen albekezdésben említett időszakban egymástól elkülönítve is tarthatók, feltéve, hogy saját bokszukban kényelmesen meg tudnak fordulni.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy az I. mellékletben meghatározott követelmények sérelme nélkül, a kocák és a kocasüldők számára állandó hozzáférést biztosítanak olyan manipulálható anyaghoz, amely megfelel legalább az adott mellékletben megfogalmazott vonatkozó követelményeknek.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a csoportosan tartott kocákat és kocasüldőket olyan rendszer alkalmazásával táplálják, amely versenytársak jelenlétében is lehetővé teszi minden egyed számára az elegendő táplálék felvételét.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy minden szárazonálló vemhes kocának és kocasüldőnek az éhség csillapításához és rágási igényeik kielégítéséhez elegendő mennyiségű ballaszt- vagy magas rosttartalmú, valamint magas energiatartalmú takarmányt biztosítanak.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy azokat az egyébként csoportosan tartandó sertéseket, amelyek különösen agresszívek, amelyeket más sertések megtámadtak, illetve amelyek betegek vagy sérültek, ideiglenes jelleggel egyedi kutricákban lehet tartani. Az erre a célra alkalmazott egyedi kutrica méreteit úgy kell kialakítani, hogy az állat kényelmesen megfordulhasson, hacsak ez nem ellentétes a konkrét állatorvosi utasítással.

(9)  Az (1) bekezdés b) pontjában, a (2), (4), (5) bekezdésében és a (8) bekezdés utolsó mondatában meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni az összes újonnan épült vagy átalakított, vagy 2003. január 1-jét követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságra. 2013. január 1-jétől ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni minden gazdaságra.

A (4) bekezdés első albekezdésében meghatározott rendelkezéseket a tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságokra nem kell alkalmazni.

4. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a sertések tenyésztésének feltételei megfelelnek az I. mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek.

Az I. melléklet szerinti általános feltételek

1. Az épületnek abban a részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA vagy ennél nagyobb folyamatos zajszintet. Kerülni kell az állandó vagy hirtelen zajt.
2. A sertéseket legalább napi nyolc órán keresztül legalább 40 lux erejű fénynél kell tartani.
3. A sertések elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye az állatok számára:

• egy fizikailag és a hőmérséklet tekintetében egyaránt kényelmes, megfelelő vízelvezetéssel ellátott és tiszta fekvőhelyhez való hozzáférést, amely lehetővé teszi, hogy az összes állat egyidejűleg fekhessen,
• a megfelelő pihenést és felállást,
• hogy láthassák a többi sertést; a várható fialási időt megelőző héten és a fialás alatt azonban a kocákat és kocasüldőket ki lehet vonni fajtársaik látóköréből.

4. A 3. cikk (5) bekezdésétől eltérően a sertéseknek hozzá kell férniük a fürkésző és manipulációs tevékenységekhez szükséges, elegendő mennyiségű, a sertések egészségére nem ártalmas anyaghoz, mint szalmához, szénához, fához, fűrészporhoz, gombakomposzthoz, tőzeghez, illetve ezek keverékéhez.
5. A sertések megsérülésének megelőzése érdekében a padozatnak simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell megtervezni, kialakítani és karbantartani, hogy ne okozzon sérülést vagy fájdalmat a sertéseknek. A padozatnak meg kell felelnie a sertések nagyságának és súlyának, és almozás hiányában szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie.
6. Minden sertést legalább naponta egyszer meg kell etetni. Amennyiben a sertéseket csoportokban, és nem ad libitum etetik, vagy az állatok egyéni etetését biztosító automatikus működtetésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden sertésnek a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.
7. Minden kéthetesnél idősebb sertés számára elegendő mennyiségű friss vizet kell biztosítani.
8. Minden nem gyógyászati vagy diagnosztikai célokat szolgáló, illetve nem a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő és a sertések azonosítását célzó eljárást, amely a sertés teste valamely érzékeny részének károsodásához vagy elvesztéséhez vezet, vagy a sertés csontozatának elváltozásával jár, be kell tiltani, az alábbi kivételekkel:

— a malacoknál legfeljebb hétnapos korban a szegletfogak egységes megrövidítését szolgáló, ép, egészséges sima felület létrejöttét eredményező lecsiszolás vagy lecsípés; a kanok agyarainak hossza csökkenthető, amennyiben a többi állatnak okozott sérülések megelőzése vagy biztonsági megfontolások ezt szükségessé teszik,

— a farok egy részének megkurtítása,

— hím sertések ivartalanítása olyan módszerrel, amely nem jár a szövetek szakadásával,

— orrkarika behelyezése csak abban az esetben, ha az állatokat szabadtartásos rendszerekben tenyésztik, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően.

Sem a farokkurtítás, sem a szegletfogak megrövidítése nem végezhető rutinszerűen, csak abban az esetben, ha bizonyított, hogy a kocák csecsbimbóin vagy más sertések fülén vagy farkán sérülések következtek be. Ezeknek az eljárásoknak a végrehajtása előtt a környezet, valamint az állomány sűrűségének figyelembevételével egyéb intézkedéseket kell hozni a farokrágás és más rossz szokások megelőzésére. Ennek érdekében meg kell változtatni a nem megfelelő környezeti feltételeket vagy tenyésztési eljárásokat.

A fent említett eljárások mindegyikét csak állatorvos vagy a 6. cikkben említett képzésben részt vett és az alkalmazott technikák végrehajtásában jártas és kellő tapasztalattal rendelkező személy végezheti, megfelelő eszközökkel és megfelelő higiéniai feltételek mellett. Amennyiben az ivartalanítást vagy a farokkurtítást a hétnapos életkor elérése után végzik, az eljárás csak megfelelő érzéstelenítés és további tartós fájdalomcsillapítás mellett, állatorvos által végezhető.

Az egyes sertéskategóriákra vonatkozó különleges rendelkezések

A) Kanok

A kankutricákat olyan módon kell elhelyezni és kialakítani, hogy az állat megfordulhasson, hallhassa, szagolhassa és láthassa a többi sertést. Egy kifejlett kan számára legalább 6 m2 nagyságú, akadálymentes alapterületet kell biztosítani.

Amennyiben a kutricákat természetes fedeztetéshez is használják, az egy kifejlett kan rendelkezésére álló alapterületnek legalább 10 m2-nek kell lennie, és a kutricának mentesnek kell lennie minden akadálytól.

A) Kocák és kocasüldők

1. Intézkedéseket kell hozni a csoportokon belüli agresszió minimalizálására.
2. Szükség esetén a vemhes kocákat és kocasüldőket a külső és belső élősködők ellen kezelni kell. A fiaztatókutricába helyezéskor a vemhes kocákat és kocasüldőket alaposan meg kell tisztítani.
3. A várható fialási idő előtti héten a kocákat és kocasüldőket el kell látni megfelelő és elegendő mennyiségű alomanyaggal, kivéve, ha ezt a létesítményben alkalmazott hígtrágya-kezelő rendszer technikailag nem teszi lehetővé.
4. A koca vagy kocasüldő mögött szabad területet kell kialakítani, mely lehetővé teszi a fialást vagy fialásban történő segítségnyújtást.
5. Az olyan fiaztatókutricákban, amelyekben a kocákat szabadon tartják, gondoskodni kell a malacok védelmét biztosító valamilyen eszközről, például malacvédő rácsról.

C) Malacok

1. A teljes padozatfelület egy részének, amely elegendő az összes állat egyidejű pihenéséhez, szilárdnak vagy szőnyeggel borítottnak, illetve szalmával vagy egyéb erre alkalmas anyaggal almozottnak kell lennie.
2. Fiaztatókutrica használata esetén a malacok számára elegendő helyet kell biztosítani ahhoz, hogy akadálytalanul szopjanak.
3. A malacokat 28 napos koruk előtt nem lehet a kocától elválasztani, kivéve, ha ellenkező esetben az anyaállat vagy a malacok egészsége, vagy jólléte károsodna.

A malacokat azonban akár hét nappal korábban is el lehet választani, amennyiben azokat olyan, kifejezetten erre a célra kialakított épületbe telepítik át, amelyet minden újabb csoport betelepítése előtt kiürítenek, valamint alaposan kitisztítanak és fertőtlenítenek, továbbá amelyet elkülönítenek a kocák tartására szolgáló épületektől annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a betegségek átterjedését a malacokra.

D) Utónevelt malacok és hízók

1. A malacok csoportos tartása esetén intézkedéseket kell tenni a szokványosnak tekinthető magatartáson túlmutató harc megelőzésére.
2. Lehetőség szerint korlátozni kell a csoportok keveredését. Amennyiben egymást nem ismerő egyedek egy csoportba helyezésére van szükség, ezt a lehető legkorábban, lehetőség szerint az elválasztás előtt, vagy legfeljebb egy héttel az elválasztás után kell megtenni. Az egyedek keverése esetén az állatoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a többi sertés elől elmeneküljenek és elrejtőzzenek.
3. Súlyos harcok nyomainak felfedezése esetén az okokat haladéktalanul ki kell vizsgálni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket, például, ha lehetséges, gondoskodni kell bőséges szalmáról vagy egyéb, fürkészésre alkalmas anyagokról. A veszélyeztetett vagy különösen agresszív egyedeket el kell különíteni a csoporttól.
4. A csoportok keverését elősegítő nyugtatószereket csak rendkívüli körülmények között és állatorvossal való konzultációt követően lehet alkalmazni.

Hazai jogszabályaink közül a sertések tartására vonatkozó minimumkövetelményeket a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 2. melléklete tartalmazza.

1. Általános rendelkezések

1.1 Alapfogalmak:

a) sertés: tenyésztés vagy hizlalás céljából tartott különféle korú sertés (Sus scrofa var. domestica),

b) kan: tenyésztésre szánt ivarérett hímivarú sertés,

c) kocasüldő: ivarérett nőivarú sertés az első fialásig,

d) koca: a nőivarú sertés megnevezése az első fialás után,

e) anyakoca: a nőivarú sertés megnevezése a fialás és a malacok elválasztása közötti időszakban (szoptató koca),

f) szárazonálló koca: a nőivarú sertés megnevezése a malacok elválasztása és a következő fialás közötti időszakban,

g) malac (szopósmalac): a sertés megnevezése születésétől elválasztásig (utónevelés kezdetéig),

h) utónevelt malac: a sertés megnevezése az elválasztástól tízhetes életkorig,

i) hízó, illetve süldő: a sertés megnevezése tízhetes kortól vágásig, illetve tenyésztésbe állításig.

1.2.1. A csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac és hízó számára - a termékenyített kocasüldők és a kocák kivételével - legalább a következő akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani:

a) 10 kg-nál kisebb élősúlyú sertések számára 0,15 m2-es,

b) 10 és 20 kg közötti élősúlyú sertések esetében 0,20 m2-es,

c) 20 és 30 kg közötti élősúlyú sertések esetében 0,30 m2-es,

d) 30 és 50 kg közötti élősúlyú sertések esetében 0,40 m2-es,

e) 50 és 85 kg közötti élősúlyú sertések esetében 0,55 m2-es,

f) 85 és 110 kg közötti élősúlyú sertések esetében 0,65 m2-es,

g) 110 kg-nál nehezebb állatok esetében 1 m2-es

férőhelynek kell minden egyes állat rendelkezésére állnia.

1.2.2. A termékenyített kocasüldők, illetve kocák csoportos tartása során minden egyes termékenyített kocasüldő számára legalább 1,64 m2, minden egyes koca részére legalább 2,25 m2 akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. A 6 egyednél kevesebbet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterületet 10%-kal növelni kell. A 40 vagy ennél több egyedet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterület 10%-kal csökkenthető.

1.3.1. A padozatfelületnek kell megfelelnie az 1.3.2-1.3.4. pontokban foglaltaknak.

1.3.2. A termékenyített kocasüldők esetében az 1.2.2. pontban előírt minimális alapterületből egyedenként legalább 0,95 m2 legyen tömör, szilárd padozatfelület, melyből legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások.

1.3.3. A vemhes koca esetében az 1.2.2. pontban előírt minimális alapterületből egyedenként legalább 1,3 m2 legyen tömör, szilárd padozatfelület, melyből legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások.

1.3.4. A betonból készült rácspadozatnak meg kell felelnie az alábbiaknak:

1.3.4.1. A nyílások szélessége malac esetében legfeljebb 11 mm, utónevelt malac esetében legfeljebb 14 mm, hízó esetében legfeljebb 18 mm, termékenyített kocasüldő és koca esetében legfeljebb 20 mm lehet.

1.3.4.2. A rács szélességének malac és utónevelt malac esetében legalább 50 mm-nek, hízó, termékenyített kocasüldő és koca esetén legalább 80 mm-nek kell lennie.

1.3.5. A padozatnak simának, de csúszásmentesnek kell lennie, és úgy kell megtervezni, kialakítani és karbantartani, hogy ne okozzon sérülést vagy fájdalmat a sertéseknek. A padozat kialakításának meg kell felelnie a sertések nagyságának és élősúlyának, és almozás hiányában szilárd, egyenes és stabil felületet kell képeznie.

1.4.1. Tilos sertést lekötve tartani.

1.4.2. Tilos a kocák és kocasüldők lekötve tartására szolgáló épület létesítése, valamint az épületek e célból történő átalakítása.

1.5.1. A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságok kivételével a kocasüldőket és a kocákat a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól 1 héttel az ellés várható időpontja előtti napig csoportosan kell tartani. A csoport tartására kialakított kutrica oldalfalainak 2,8 m-nél hosszabbnak kell lenniük. Ha egy csoportban kevesebb, mint 6 egyedet tartanak, a kutrica oldalfalainak 2,4 m-nél hosszabbnak kell lenniük.

1.5.2. A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságokban az állatok az 1.5.1. pontban leírt időtartam alatt elkülönítve is tarthatók, ha azok saját rekeszükben kényelmesen meg tudnak fordulni.

1.6. E rendelet előírásait figyelembe véve a kocasüldők és kocák számára állandó hozzáférést kell biztosítani manipulálható anyaghoz, illetve az azzal való játék lehetőségéhez.

1.7. A csoportosan tartott kocasüldők és kocák takarmányozására olyan rendszert kell alkalmazni, amely a vetélytársak jelenlétében is lehetővé teszi minden egyed számára az elegendő mennyiségű táplálék felvételét.

1.8. Minden szárazonálló vemhes kocának és kocasüldőnek az éhség csillapítására és rágási igényeinek kielégítésére elegendő mennyiségű ballaszt- vagy magas rosttartalmú, valamint magas energiatartalmú takarmányt kell biztosítani.

1.9. Azokat, az egyébként csoportosan tartandó sertéseket, amelyek különösen agresszívek, vagy amelyeket más sertések megtámadtak, illetve amelyek betegek vagy sérültek, ideiglenes jelleggel egyedi kutricában lehet hizlalni.

1.10. Az 1.9. pont szerinti célra alkalmazott egyedi kutrica méreteit úgy kell kialakítani, hogy az állat kényelmesen megfordulhasson, hacsak ez nem ellentétes az állatorvos erre vonatkozó konkrét utasításával.

1.11. Minden sertést legalább naponta egyszer meg kell etetni. Amennyiben a sertéseket csoportokban, és nem ad libitum etetik, vagy az állatok egyéni etetését biztosító automatikus működtetésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden sertésnek a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.

1.12. Minden kéthetesnél idősebb sertés számára elegendő mennyiségű friss vizet kell biztosítani.

1.13. Az épületnek azon részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA vagy ennél nagyobb folyamatos zajszintet. Kerülni kell az állandó vagy hirtelen zajt.

1.14. A sertések tartására használt épületrészben a fényerő legalább napi nyolc órán keresztül legalább 40 lux legyen.

1.15. A sertések elhelyezésére használt épületrészt úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa

1.15.1. az állatok számára a fizikai értelemben és a hőmérséklet tekintetében egyaránt kényelmes, megfelelő vízelvezetéssel ellátott, tiszta fekvőterületet, valamint az épületben tartott valamennyi állat számára az egyidejű lefekvés lehetőségét,

1.15.2. az állatok számára a kényelmes pihenés és felállás lehetőségét,

1.15.3. azt, hogy az állatok - kivéve a kocák és kocasüldők a fialást megelőző utolsó hét folyamán, valamint a fiaztató kutricában való tartás alatt - fajtársaikat láthassák,

1.16. A sertéseknek állandó jelleggel biztosítani kell a viselkedésbeli sajátosságaikhoz tartozó magatartásformához szükséges, elegendő mennyiségű, egészségükre nem ártalmas fürkészhető és manipulálható anyagot (például szalmát, szénát, fát, fűrészport, gombakomposztot, tőzeget vagy ezek keverékét).

2. A kanok tartásának követelményei

2.1. A kankutrica kialakítása és elhelyezése tegye lehetővé, hogy a kan abban meg tudjon fordulni, hallhassa, láthassa a többi állatot, és érezhesse azok szagát.

2.2. Felnőtt kan számára legalább 6 m2 akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani.

2.3. Amennyiben a természetes fedeztetést a kankutricában végzik, a kan számára legalább 10 m2 akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani.

2.4. A kankutrica búgató része nem lehet rácspadozatú.

3. A kocák és a kocasüldők tartásának követelményei

3.1. Csoportos tartás esetén meg kell tenni minden szükséges intézkedést az agresszív magatartás visszaszorítására.

3.2. A fialás várható időpontja előtt egy héttel a kocákat a fiaztató kutricába kell telepíteni, hogy elegendő ideje legyen az állatoknak a kutricához hozzászokni.

3.3. Amennyiben szükséges, a vemhes kocákat és kocasüldőket a külső és a belső élősködők ellen egyaránt kezelni kell. Fiaztató kutricába telepítés előtt az állat teljes testfelületét alaposan meg kell tisztítani.

3.4. A fekvőhelynek tisztának, megfelelő vízelvezetésűnek és kényelmesnek kell lennie. A várható fialás előtti héten a kocák és kocasüldők számára biztosítani kell megfelelő és elegendő alomanyagot, kivéve, ha a létesítményben alkalmazott hígtrágyakezelő rendszer technikailag azt nem teszi lehetővé.

3.5. A koca, illetve kocasüldő részére fialáskor olyan szabad területet kell kialakítani, amely lehetővé teszi a zavartalan fialást és a fialásban történő segítségnyújtást.

3.6. A fiaztatókutricában gondoskodni kell a malacok védelméről (pl. malacmentő rács, malacvédő korlát elhelyezésével).

4. A szopósmalacok tartásának követelményei

4.1. A malacok számára olyan szilárd padozatú vagy szőnyeggel borított, szalmával vagy egyéb erre alkalmas anyaggal almozott fekvőhelyet kell biztosítani, amely lehetővé teszi az összes malac egyidejű pihenését.

4.2. A fiaztató ketrecekben elégséges helyet kell biztosítani ahhoz, hogy a malacok akadálytalanul szophassanak.

4.3. A malacokat 28 napos koruk előtt csak abban az esetben szabad elválasztani, ha a koca vagy a malacok egészsége, vagy jóléte veszélyeztetett.

4.4. A malacokat az 4.3. pontban megadottnál akár hét nappal korábban is el lehet választani, ha azokat olyan, kifejezetten az erre a célra kialakított épületbe telepítik,

4.4.1. amelyet az újabb csoport betelepítése előtt kiürített állapotban kitakarítottak és fertőtlenítettek,

4.4.2. amely a különböző betegségek malacokra történő átterjedésének minimálisra csökkentése érdekében megfelelően elkülönített a kocák tartására szolgáló épületektől.

4.5. A farokrágás és egyéb rossz viselkedési szokások megelőzése érdekében az állattartás környezeti sajátosságainak és a telepítés sűrűségének figyelembevételével a nem megfelelő környezeti feltételek vagy tartástechnológia megváltoztatására irányuló intézkedéseket kell tenni.

4.5.1. Sem a farokkurtítás, sem a szegletfogak lecsípése nem lehet automatikus, rutinszerű tevékenység. Ezeket a műveleteket csak abban az esetben szabad elvégezni, ha egyértelművé válik és bizonyítékkal alátámasztható, hogy a kocák csecsbimbója e nélkül sérül, vagy a malacok egymás fülét, farkát rágják, sértik.

4.5.2. A hétnapos kor alatti malacok esetében a farokkurtítást és a szegletfogak lecsípését csak állatorvos vagy állatorvos irányításával és felügyeletével cselekvő, megfelelő állategészségügyi ismerettel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező személy végezheti.

4.5.3. A hétnaposnál idősebb malacok ivartalanítását és farokkurtítását csak érzéstelenítés vagy tartós fájdalomcsillapítás mellett kizárólag állatorvos végezheti.

5. Az utónevelt malacok és a hízók tartásának követelményei

5.1. Az állatok csoportos tartása esetében meg kell tenni minden szükséges intézkedést a szokványosnak tekinthető magatartáson túlmenő harc megelőzésére.

5.2. A csoportos tartásnál lehetőség szerint korlátozni kell a különböző csoportok között az állatok áthelyezését. Ha egymást nem ismerő egyedek egy csoportba helyezésére van szükség, akkor azt a lehető legkorábban, lehetőség szerint az elválasztás előtt vagy legfeljebb egy héttel az elválasztás után kell megtenni. Az egyedek átcsoportosítása esetén az állatok számára megfelelő menekülési és rejtőzési lehetőséget kell biztosítani a többi sertés elől.

5.3. Súlyos harcok, valamint annak látható nyomainak felfedezése esetén haladéktalanul fel kell deríteni az arra vezető okokat, valamint meg kell tenni minden szükséges lépést annak megszüntetésére (pl. bőséges szalmáról vagy az állat érdeklődését felkeltő, fürkészésre alkalmas anyagról kell gondoskodni). A különösen veszélyeztetett vagy agresszív egyedeket el kell különíteni a csoporttól.

5.4. Az egyedek különböző csoportok között történő áthelyezésénél nyugtatószereket csak rendkívüli esetben és állatorvos szakvéleménye alapján lehet alkalmazni.

NAK / Pető Krisztina